Paphegy

Paphegy a Keleti-Gerecse és Gyermely község déli részén fekvő, szántóföldekkel körülvett domb. A Paphegyi alsó dűlő és Paphegyi legelő határán fekvő telkeken Magyarország első katonai felmérése alapján (jozefiniánus térkép, 1782-1785.) a 18. században már biztosan folyt szőlőtermesztés. A Habsburg Birodalom 1856-1860 között készült kataszteri térképein a területen három gazdasági épület szerepel – ezek nyomai még ma is láthatóak. Százhatvan év alatt a telekszerkezet szinte semmit sem változott, több telekről biztos, hogy évtizedek óta műveletlenek.

Paphegynek ez a része az 1980-as években népesült be, amikor főleg főváros környéki családok (Budapest, Solymár, Budaörs) vásároltak telkeket, építettek hétvégi házakat Gyermely község külterületére. A víkend élet a kétezres évek elején ért véget, a tulajdonosok megöregedtek, meghaltak vagy belefáradtak a folyamatos lopásokba – nem csak a termés tűnt el évről évre, de gyakoriak voltak a betörések is –, az örökösök pedig nem folytatták a telekre járást. Az azóta eltelt tíz-tizenöt évben az üresen hagyott faházak többségét elhordták tüzelőnek, a kő- és téglaházakat a karbantartás hiánya tette tönkre. A víkend élet romjait és szemetét benőtte a növényzet, és a még most is termő dió- és gyümölcsfák között csak egy 12 m² alapterületű, kétszintes gyümölcstároló maradt használható állapotban.

A gyümölcstároló terveit 1983-ban rajzolta Bederna Géza gyermelyi építész, és még abban az évben elkezdődött az építkezés is, ami öt éven át tartott. Érthető, hogy a munkálatok ennyire hosszúra nyúltak: a környéken nincsenek se közművek, se kutak, így nem csak az építőanyagokat, de a vizet is autóval hordták fel a domb tetejére. Az épület ma is jó állapotban van, ezt vásároltuk meg bázisnak terveink megvalósításához, és ezt kezdtük el úgy átalakítani, hogy a következő években legalább nyáron lakható legyen.

A víkend élet eltűnése óta a Paphegyen dolgozó méhész volt az egyetlen, aki a domb növényvilágát nagyobb mértékben befolyásolta: körülbelül tízezer tő akácot ültetett telkeire. Ennek a történetnek az elemei adják ki azt a növényzetet, amit ma találunk Paphegyen. Csipkebokrok között kinövő tuja, végtelen kökény- és galagonyamezők, az elvadult szőlőtőkék közül csak télen előkerülő épületmaradványok.